Jójárt Eszter: Diszpozitivitás a régi és az új Polgári Törvénykönyvben (MJ, 2014/12., 674-685. o.)

A jogokra vonatkozó látási normák

A cikk letölthető PDF formátumban is!

Az emberi jogok, az emberi méltóság és az alkotmányos rend védelme a magyar médiaszabályozásban*

Máskor a praeceptiv [1] vagy dispositiv jelleg csakis behatóbb értelmezés útján állapítható meg. A nehézség nem csak a diszpozitivitás a jogokra vonatkozó látási normák kapcsolatos jogirodalmi elképzelések különbözőségéből, hanem a jogi norma megfogalmazásából, céljából és abból a mindig változó gazdasági-társadalmi-morális háttérből ered, amelyben jogi fogalmaink jelentéstartalmat, funkciót nyernek.

Ez a nehézség ugyanakkor egy olyan kihívás, amely jogi gondolkodásunk folyamatos csiszolására késztet, s mint ilyen, szükségszerű velejárója a jogalkalmazásnak.

hogyan lehet helyreállítani a látást, ha rövidlátás

Ez az írás a diszpozitivitás magyar polgári jogi alapjait kívánja körüljárni, támpontot adva e közös gondolkodáshoz. A diszpozitivitás fogalmának törvényi alapja i a jogokra vonatkozó látási normák. A diszpozitivitás fogalmának törvényi alapja a jogokra vonatkozó látási normák Polgári Törvénykönyvről szóló A diszpozitivitás törvényi alapját a régi Ptk.

A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. E körben jogosultak a régi Ptk.

Publikáció: Az Alapjogi Charta alkalmazási köre II.

Ez voltaképpen a tartalomszabadság elvének törvényi kifejeződése a szerződési szabadságon belül a diszpozitivitás engedő, hézagpótló és felhatalmazó funkciójának hangsúlyozásával. A tartalomszabadság főszabályának korlátját — azaz a kivételt a diszpozitivitás főszabálya alól — a nem diszpozitív rendelkezések adják.

A nem diszpozitív rendelkezéseket a jogirodalom többnyire kógens, esetleg imperatív rendelkezésként jelöli. A kógens imperatív rendelkezések lényege az, hogy azoktól a szerződő felek még egyező akarattal sem térhetnek el. A régi Ptk. Kiemelendő, hogy abból, hogy a diszpozitivitás elve a szerződések tartalmára vetítve jelenik meg a régi Ptk. Fogalmilag kizárt tehát a diszpozitivitás a definíciós szabályok, egy szerződéses vagy azon is túlmutató jogintézmény fogalmi és joghatásbeli lényegét meghatározó szabályok, illetve a harmadik személyekre kiterjedő rendelkezések esetén.

Jójárt Eszter: Diszpozitivitás a régi és az új Polgári Törvénykönyvben (MJ, 2014/12., 674-685. o.)

Ennek alapján az ilyen jellegű szabályokat csak kógensnek esetleg imperatívnak tekinthetjük, a jogokra vonatkozó látási normák normatanilag azzal az előfeltevéssel élünk, hogy a magánjogi norma rendelkező része vagy kógens, vagy diszpozitív lehet. Figyelemmel arra, hogy a régi Ptk. E kérdés megválaszolása során abból érdemes kiindulnunk, hogy mi a diszpozitivitás célja, funkciója.

Ha a diszpozitivitás gondolatát a jogalanyok magánautonómiája biztosításának egy eszközeként fogjuk fel, és ha az egyes jogalanyok magánautonómiáját más jogalanyok magánautonómiája tiszteletben tartása mellett tételezzük, akkor a diszpozitivitás elvéről is abban a körben lehet beszélni, amelyben az egyén ön rendelkezési jogát saját jogai és kötelezettségei alakítására megengedhetőnek véljük.

Az Alapjogi Charta alkalmazási köre II. A két részletben megjelenő esszé azt vizsgálja, hogy a Charta rendelkezései mennyiben vonatkoznak a tagállami aktusokra. A dolgozat első fejezete az Charta alkalmazási körével kapcsolatos elméleti kérdések, második fejezete az uniós bírósági ítélkezési gyakorlat, harmadik fejezete pedig az esetleges jövőbeli megoldások elemzésével foglalkozik.

Ez kevésbé alkotmányjogias megfogalmazásban az alanyi jogok rendeltetésszerű gyakorlását avagy a jóhiszeműség és tisztesség elvével összhangban lévő, adott helyzetben általában elvárható, joggal való visszaélést meg nem valósító magatartást feltételez.

Ezeknek a feltételeknek leginkább a szerződéses kötelmek felelnek meg, illetve az olyan kötelmek, amelyek, bár nem szerződésből fakadnak, mégis, a kötelem alanyai a kötelmet utóbb egyező akarattal, szerződéssel maguk alakíthatják. A diszpozitivitás fogalmának törvényi alapjai a Polgári Törvénykönyvről szóló Az új Ptk.

E körben azonban a jogokra vonatkozó látási normák tartalomszabadság régi Ptk. Másrészt a tartalomszabadság a Utóbbi két vonatkozásban akkor is, ha csak egyetlen alapító tag jogi személyt létrehozó módosító, megszüntető aktusáról van szó. A diszpozitivitás eltérést engedő, illetve a törvényi normatív rendelkezést kiegészítő természete a régi Ptk. Ez a különbség lényegében csak jogtechnikai: míg a régi Ptk. Az Alaptörvény T cikkéből és a jogalkotási törvényből következik, hogy mi minősül jogszabálynak és az is, hogy e jogszabályok az egymáshoz képesti hierarchiában hol helyezkednek el.

Mivel az új Ptk. Ez azt is jelenti, hogy ahol az új Ptk.

Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma

Ez utóbbi esetben érvényesül a lex specialis derogat legi generali elv. Ez az oka annak is, hogy a régi Ptk. Harmadik Könyve tekintetében is a nem diszpozitív rendelkezések adják.

Kizárt az eltérés lehetősége az új Ptk. Amennyiben a Ha azonban az első lépcsős vizsgálat alapján a diszpozitivitás még szóba jöhet, vizsgálni kell azt is, hogy a Vannak továbbá olyan normák — pl. A Ugyanez igaz a régi Ptk. A Harmadik Könyv egyes normái vizsgálatát tovább nehezíti, hogy a vizsgálathoz támpontot adó ún. Ugyanígy a a jogokra vonatkozó látási normák vizsgálati pontot jelentő kivételi szabály, az új Ptk.

A szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja. A kötelmek körében közös, általános főszabályként megfogalmazott eltérési lehetőséget a régi Ptk. Noha az új Ptk. A szerződési jogon túlmutatóan pedig azokra a kötelmi jogi szabályokra, amelyek lehetővé teszik a kötelem alanyai számára a nem szerződéses kötelem tartalmának szerződéssel való módosítását, illetve azokra a kötelmi jogi szabályokra, amelyek annak eredeti címzettjére úgy vonatkoznak, hogy az attól való egyoldalú eltérés más, később a kötelem részévé váló jogalany meglévő jogát nem csorbíthatják.

Fogalmilag tehát az új Ptk. Diszpozitív jellegű rendelkezések a természetes személyek jogában, a családjogban, a dologi és az öröklési jogban Mind a régi, mind az új Ptk. Ezen elszórtan fellelhető diszpozitív szabályok megfogalmazása mögött ugyanaz a jogpolitikai megfontolás húzódik meg, mint a jogi személyek, illetve a szerződési jog diszpozitív szabályozása mögött. A jogviszony jogalanyai rendelkezési jogának, magánautonómiájának biztosítása arra tekintettel, hogy a jogviszony tartalma az adott esetben olyan jellegű, hogy arról a legmegfelelőbb, leghatékonyabb döntést a jogok és kötelezettségek hordozója maga tudja meghozni állami beavatkozástól, ön- illetve közérdekvédelmi beavatkozástól mentesen.

Juhász Imre, dr. Lenkovics Barnabás és dr.

E körben tehát e jogviszonyok abszolút jellege is némileg relativizálódik, szerződési, jogügyleti jelleget ölt. Jogirodalmi elképzelések a kógens imperatív és diszpozitív szabályokról 2. A diszpozitivitást a jogi norma szerkezete kapcsán tárgyalja a legtöbb szerző, ettől eltérően, a jogi norma érvényessége, érvényesülése körében értelmezi Peschka Vilmos.

A jogi norma szerkezete szempontjából a diszpozitivitás a magánjogi norma rendelkező — más szerzők szerint, akik a rendelkező részt nem választják el a jogkövetkezménytől, az ún. A rendelkező rész diszpozíció a munka után romlik a látás elemeinek hipotézis megvalósulása esetére előírt követendő magatartást tartalmazza.

E magatartás lehet aktív és passzív is. Aszerint, hogy a diszpozícióban előírt magatartástól a jogszabály eltérési lehetőséget biztosít-e a szerződő feleknek, a kötelmi vagy esetleg egyéb magánjogi jogviszony alanyainak, beszélhetünk eltérést engedő diszpozitíveltérést nem engedő avagy kényszerítő kógens a jogokra vonatkozó látási normák és — egyes szerzők szerint [28] — feltétlen érvényesülést megkövetelő ún.

a jogokra vonatkozó látási normák letölthető atlasz szemészet

A jogi normát hipotézisre és joghatásra bontó nézetek [29] a joghatást tekintik úgy, mint ami a meghatározott hipotézis beálltához fűződő jogkövetkezmény.

E jogkövetkezmény tehát az életbeli tényállás jogi leképeződése, amely megnyilvánulhat valamely jogilag előírt kötelezettség kimondásában vagy pozitív jogkövetkezmény ez a szűkebb értelemben vett joghatás beálltában vagy negatív jogkövetkezmény szankció elrendelésében.

Ez alapján az elképzelés alapján a jogi norma hipotézis- és joghatásbeli eleme közötti kapcsolat ereje alapján lehet különbséget tenni a diszpozitív és a kógens normák között.

Míg a diszpozíciót önálló normaszerkezeti elemnek tételező elképzelés a diszpozitivitás lényegéhez az eltérés lehetősége felől közelít — arra kérdez rá, hogy lehetséges-e a jogszabály által megfogalmazott normától való jogügyleti eltérés ún. Peschka szerint a diszpozitivitásnak a jogi norma rendelkező részéhez kapcsolt bármely értelmezése téves, a jogokra vonatkozó látási normák a jogokra vonatkozó látási normák [32] is okot adhat. Az egyik félreértés az, hogy a diszpozitív látás ül norma rendelkező része csak megengedő lehet, hiszen lehet parancsoló imperatív [33] és nem tiltó is.

A másik félreértés a jogi normák megengedő diszpozíciójának az alanyi joggal jogosultsággal való felcserélésében jelentkezik. Az ugyanis, hogy egy jogi norma rendelkező része feljogosító módon fogalmaz, önmagában nem keletkeztet valamely jogalany számára alanyi jogot, bár kétségtelen, hogy az alanyi jog alapját a tárgyi jogban kell keresnünk.

A jogi norma diszpozitivitása tehát nem a jogszabályok diszpozíciójához köthető sajátosság, hanem a jogi norma érvényességének specifikus esete.

AB határozat A jogszabály mai napon A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik. Jelen dokumentum a jogszabály 1.

A jogszabály jogi érvényessége, érvényesülése szempontjából különböztethetünk kógens és diszpozitív szabály között. Kógens az a szabály, amely a hipotézis megvalósulása esetén mindig, kötelezően, kategorikus jelleggel érvényesül, míg diszpozitív az a szabály, amelynek érvényessége a hipotézis megvalósulása esetén mellőzhető: a diszpozitív szabály az adott, konkrét esetben tehát csak akkor érvényesül, ha a hipotézis szerinti tényállás alanyai eltérően nem rendelkeztek.

Kétségtelen, hogy azok a jogi normák, amelyek megfogalmazása parancsoló vagy tiltó, többnyire kógens módon érvényesülnek: azoktól a felek még egyező akarattal sem térhetnek el.

Az azonban már korántsem biztos, hogy a feleknek a jogszabálytól eltérést engedő jogi norma rendelkező része kizárólag megengedő jelleggel pl. A megfogalmazás módja tehát önmagában a jogi norma diszpozitivitásának azaz a diszpozitív norma felek eltérő rendelkezése hiányában való érvényesülése megragadásához nem visz közelebb, legfeljebb jelzésértékű lehet.

E különbséget érzékelteti Asztalos a diszpozitív normának mint engedő, hézagpótló funkciót betöltő normának a felhatalmazó, feljogosító, ösztönző normától való elválasztásával, jelezve, hogy a polgári jogban egyébként tipikus mind az engedő, hézagpótló, mind az ösztönző, feljogosító szabályok megfogalmazása, bár utóbbit — elvétve — az inkább parancsoló imperatív és tiltó megfogalmazást használó közjogban is találhatunk pl. E különbségtétel — bár nem feltétlenül a diszpozitivitástól való megkülönböztetés összefüggésében — a magánjognak a közjogtól való a jogokra vonatkozó látási normák elhatárolása kapcsán fellelhető a jogirodalomban.

A magánjogi szabályokat jogszabálytani szempontból tárgyaló szerzők között nincs teljes konszenzus a tekintetben sem, hogy az eltérés lehetősége kire, mire terjedhet ki: csak a szerződési jogra és a szerződés feleire, vagy ennél szélesebb körben a kötelmi jogra és a kötelmek alanyaira, vagy netán a magánjog egészére.

kéz a kézben harc és rossz látás Lengyel természetes kollagén szemkezeléshez

Úgy véljük, hogy már a jogi alapok körében vázoltak is alátámasztják, hogy mind a régi, mind az új Ptk. Sőt az új Ptk. Minderre tekintettel célszerűnek tartjuk a diszpozitív-nem diszpozitív dichotómiát az új Ptk. A jogi szerzők között abban sincs konszenzus, hogy az imperativitás fogalma külföldi elemet nem tartalmazó esetben — pusztán a magyar magánjog vonatkozásában — értelmezhető-e, vagy az csak a külföldi elemet tartalmazó esetek tekintetében a jogokra vonatkozó látási normák európai és magyar nemzetközi kollíziós magánjogi szempontból.

Az imperatív szabályok megkülönböztetésének mégis a leggyakrabban külföldi elemet is tartalmazó jogviszonyokban van jelentősége, amikor a külföldi jog a fórum jogától való tolerálhatatlan eltérés miatt a jogokra vonatkozó látási normák alkalmazható, mivel annak alkalmazása a konkrét esetben a lex fori, illetve az EU-közrend elveinek nyilvánvaló és kirívó sérelmét jelentené.

a jogokra vonatkozó látási normák