A mítosz, mint a világkép első formája, MÍTOSZ ÉS EREDETMAGYARÁZÓ MONDA | Magyar néprajz | Kézikönyvtár

A tanulói tudás összetevőjévé vált az indirekt forrásokból, az irodalomból, a történeti dokumentumokból, a világra vonatkozó vélekedésekből szerzett tudás. Fontos tudásközvetítő szerepet tölt be a kultúra, az egyes kultúrákra történetileg egymásra rétegződő szimbólumrendszerek. A tanulmány azt elemzi, hogy a világképek milyen tudásmintázatokat közvetítenek a tanulók számára, s ez hogyan épül be a világról alkotott tudáskészletükbe.

Kezdetben monda jelölésére használták és megtalálható többek között a voguloknál és osztjákoknál is törököknél: masal. A szó a A mese szó végül a mai értelmét a Ezért számos meghatározás elkülöníti a mesét a mítosztól, amelyek szerint mítosz elvilágiasodása, a rituális és szakrális jelleg megszűnése, a hős demitologizálása vezet a mese kialakulásához. Ezáltal elfogadhatóbbá vált a megérthetetlen.

Géczi János A tudásátadás történelmi formái és az iskola Bevezetés: Az intézményen kívül szerzett tudás előtérbe kerülése A neveléstudományi kutatók a tanulói tudás összetevőinek elemzésekor témánk vizsgálatában is fontos sajátosságra lettek figyelmesek. A mítosz tudást kifejező osztályzatok mint függő változók mögötti sokféle független változót mint a világkép első formája arra a következtetésre jutottak, hogy általában nagyon kevés leginkább négy változó legalább ötven százalékos magyarázatot adott a mért tudást meghatározó tényezőkről.

A tantárgyi tudást meghatározó tényezők között mindenkor elsődleges szerep jut a verbális képességeknek vagy azoknak, amelyek a verbális képességen keresztül fejtik ki a hatásukat, s amelyekre az írás- olvasás- illetve irodalomjegy utal. Másrészt a tantárgyon kívüli tényezők közül a matematikához köthető mért tudás, vagyis a matematikai attitűd szerepe is nagy.

Más kutatók azt állapították meg, hogy a matematikai ismeretek mértékéhez az ismert tényezők közül az irodalom inkább hozzájárul, mint például a matematikai tesztekből származók. Hasonló eredményekre jutottak további, reprezentatív pedagógiai mérések is Csapó Vannak tehát módszerek, amelyek a jegyekkel kifejezett tanulói tudás összetevőinek meghatározására alkalmazhatóak.

Ezek értékelése során arra következtettek a mint a világkép első formája szakemberek, hogy a megvizsgált kognitív képességek az értékelt tudásban kevésbé jelennek meg, a meghatározó tényezők a kognitív szférán kívül esnek.

Általában azonban minden tantárgyi tudásban kiugróan magas a verbalizációhoz és a matematizáltsághoz kapcsolt tényezők szerepe, s ez alkalmat kínál arra, hogy a művelődési javak továbbadásának csatornáiról óvatos kérdéseket fogalmazzunk meg Csapó Más empirikus neveléstudományi kutatásokból is meríthetünk példát művelődés- és neveléstörténeti okfejtésünkhöz.

Az ún.

Mese (epika)

Bárhonnan származzanak is a kettős képek, a metaforák elemzéséből megközelíthető és értelmezhető az individuum és környezete kapcsolata.

Vámos Ágnes a metaforának a pedagógiai fogalmak elemzésében betöltött funkcióját vizsgálta meg a felsőoktatásban részt vevők körében Vámos b. Jelzésszerűnek tekinthető — ámbár ennek elemzésére nem került sor —, hogy a résztvevők által a tanításképről felkínált metaforák java jól körbehatárolható művelődéstörténeti egységekhez kötődik. A hallgatók saját metaforáinak tartalma a mint a világkép első formája vitalista, a felvilágosodás mechanikai világképeihez, illetve a pozitivizmus elemeihez kötődik, s az ezekre vonatkozó elképzelésekre is utal.

• Betűméretek a szemvizsgálatokhoz
• A tudásátadás történelmi formái és az iskola | Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet
• Világkép – Wikipédia
• Mitikus világkép[ szerkesztés ] Gízai piramisok A mitikus világkép alapjai egy társadalom mítoszainak összessége, azaz a mitológia.

Mindez evidencia voltán — a korábbi világképek egészének vagy elemeinek korszakokon átnyúló továbbélésén — túl arra is figyelmeztet, hogy a nevelési helyzetek kortárs értelmezésében a történeti sztereotípiák prototípusainak és hagyományozódásának vizsgálatához is hozzá lehet kezdeni. A neveléstudomány is arra figyelmeztet, hogy az ismeretek, a gondolkodás történetének eredményei emberek, nemzedékek, korok közötti átadása több csatornán keresztül zajlik.

A neveléstudomány számára sokáig az intézményes nevelés formai és tartalmi megragadását szolgálta a történetiség — s éppen ettől távolodott el.

MÍTOSZ ÉS EREDETMAGYARÁZÓ MONDA

Amikor az es évek végével előtérbe került a tudás fogalmának kibontása, s kezdetét vette a kognitív forradalom, lanyhulni látszott a belső a mítosz a világkép első formája működésre, a készség- és képességfejlesztési gyakorlatra való figyelem koncentrálásában az ezen történeti formák iránti korábbi heves érdeklődés.

Az ismeret, a tartalom szerepének fölértékelődése azonban napjainkra a tudás fogalmának további átértelmezését eredményezte. Jerome Bruner The Culture of Education című műve Bruner az egyéni és az emberi kultúra összefüggéseit kutatván nem az intézményes, természetes nevelés, hanem a közösségi a mítosz áthagyományozódásának módjaiban, továbbá az egyén és egyén, az egyén és közösség kommunikációs formáiban fedezi fel az átörökítés valódi forrását.

A tudás rejtettebb formáit mindenekelőtt a közösségi civilizációs mintázatok közvetítik, s valójában ezek rögzítését, esetleg tudatosítását és szolgálatát látják el az intézmények.

A megformált információk — a szimbólumok — a történeti vizsgálatok számára annak lehetőségét dinamikus látásélesség, hogy elhátrálva az iskolai környezettől azokat a formációkat vegyék figyelembe, amelyek magát az iskolai, illetve a tágan értelmezett intézményi szerepet és tartalmat alakítják.

A tartalmakra, műveletekre, az egyedi helyzetekben alkalmazható tudásra összpontosító tudásfelfogásnak mint a világkép első formája mutatkozott arra, hogy különbség tételeződjék a kulturális környezetből a szimbólumokon keresztül az egyéni értelembe jutó információk és az egyéni konstrukciók között, továbbá az ezek hitelesítését elvégző nevelési intézményi és a nem e célból létrehozott, éppen ezért egyelőre strukturálatlanabbnak látszó források között.

Egy történeti példa: Rousseau Rousseau érdeme, hogy amikor megírta Emiljét, a botrányos fogadtatása és különféle értelmezései révén nagy hatást kiváltó nevelési regényt, akkor a mellett a nevelési elképzelés mellett emelt szót, amely szerint a gyermek ártatlan lény Rousseau Rousseau az első bestsellerek egyikévé vált, regényterjedelmű véleményével azon történelmi emlékezetben fennmaradt személyek közé került, akik az európai nevelés legfontosabb eredményét, a pedagógia, illetve a neveléstudomány vallástalanítását szorgalmazták.

Rousseau tagadta a kereszténység Augustinustól eredeztetett vélekedését, miszerint minden újszülött magával hozza az első emberpár paradicsomi bűnét, s ez lenne legfontosabb öröksége, és hogy végső soron a tanítás alapvető célja az ettől a bűntől való megszabadítás.

látásélesség-teszt táblázatok nélkül

A regényszerző moralista nézete szerint az ember mentes ettől a tehertételtől. A nevelésnek — s tán ez a legnagyszerűbb megállapítása —, leszámolva az eredendő bűnnel, nem feladata, hogy vallási szempont szerint alakítsa mint a világkép első formája nevelést.

BABITS MIHÁLY: AZ EURÓPAI IRODALOM TÖRTÉNETE

Nézete szerint a természetes fejlődésnek — vagy legalább a kezdetének — mutatkozik egy erkölcsi neveléstől tökéletesen mentes szakasza, melynek során kifejlődnek az egyéni képességek. E képességek pedig naturális — biológiai adottságok mentén alakuló — módon, érzékszervi, kísérletező ismeretszerzés útján alakulnak ki.

Mindezekből következik, hogy a nevelés feladata az egyéni képességek kibontakoztatása, s nem célja az egyénen kívül létező törekvések megvalósítása.

Rousseau vélekedése szerint a a mítosz a társadalom előtt fejlődött ki, s az egyén a természetes nevelés során a társadalom kialakulása előtti folyamatok-ismeretek ősi egységéből részesedik. Emil emiatt nevelkedett a társadalomtól távoli, természetellenes dolgokat nem ismerő világban, ahol a környezetből származó ismeretekre alapozott, szabályosan alakuló fejlődésében egyetlen önzetlen nevelő működött közre.

Ez a tanító a mai, ideálisnak tartott pedagógus előképe: neveltjét önzetlenül támogatta, s mindent megtett azért, hogy az saját tapasztalatokhoz jutva kezdje el önálló életét.

Tartalomjegyzék

Szüntelenül kérdez, de a válaszadás lehetősége, a tapasztalás gyümölcse a tanítványé. Emil mintaszerű térben, egy kerítéssel behatárolt kertben nevelkedett.

A rajzfilmek mint világkép alakító tényezők a kisgyermekkorban A mai gyerekek olyan családokban nőnek fel, ahol a tömegméretekben előállított történetek uralják a család legkisebb tagjai életének egy részét, és ezek a történetek semmiféle kapcsolatban nem állnak ezen gyermekek mindennapi életével és környezetével írja George Gerbner a magyar származású médiakutató A média rejtett üzenete című könyvében Gerbner Szomorú tény a mítosz, hogy az üzenetek feladóinak filmstúdiók, producer-cégek, kereskedelmi csatornák célja a legtöbb esetben az, hogy saját bevételeit növelje, illetve hogy felkészítse a jövő nemzedékét arra, hogy a későbbi felnőtt tartalmak megértője és használója legyen.

Izolált tere hasonlatos Daniel Defoe Robinson Crusoe-jának érintetlen szigetéhez, de emlékeztet a természetes nevelést propagáló Ibn Tufajl Ében, az ember fia című filozófiai munkájában felvázolt szigetre is Ibn Tufajl Ibn Tufajl peripatetikus igazságokat előtérbe állító, több civilizáció és művelődési korszak számára jelentést nyújtó traktátusa, a kettős igazság tanának, a tökéletes ismeret két lehetséges megszerzési útjának, a hittel és tudással egyként előbbre jutás eszméjének középkori népszerűsítője.

Ibn Tufajl európai ismertségéhez állítólag Spinoza is hozzájárult. Defoe a tudáshoz természetes módon jutó szigetlakója meg is jelent Rousseau Emiljében: ez az egyetlen mint a világkép első formája, amelyet Emil nevelése során kézhez vett, s elolvasott. Ibn Tufajl, Defoe és Rousseau hőseiben közös, hogy számukra a természet kínálta az első példákat, s a példázatok nyomán, tanulás révén, a ráció segítségével általánosabb a mítosz indukálódtak számukra.

Példájuk bizonyítja: a belső okokkal szorgalmazott tanulás köti össze az embert és a közegét. Rousseau a felvilágosodás korában is ható középkori keresztény organikus világképet, az ahhoz tartozó antropológiát s azt a valláserkölcsöt relativizálta, amelyen a kortárs nevelési mint a világkép első formája és gyakorlat intézményekkel is támogatott képzetei alapultak.

A természetes nevelés elvét sértette, ha a nevelő erkölcsi rendszere irányítja a nevelés folyamatát; míg a természetes nevelés belső kényszer, és így támogatandó, a felnőtt erkölcsisége szerint alakuló nevelés külső kényszer, így korlátozásra szorul.

A pedagógiai programját teológiájának alávető, nézeteit szilárdan képviselő egyház, amely másfél évezreden át a gonosz kipurgálásában találta meg legfőbb feladatát, s annak rendelte alá emberképét is, mélyen érintett e hol kibontottan, hol rejtetten jelentkező, újszerűen elrendezett világ- és emberképű elképzeléstől: ugyanis Rousseau nem az iskolai intézményekben átörökített, elemeiben módosítható tudásrendszert kérdőjelezte meg.

Sokkal inkább a műveltségkép mögött álló, sérthetetlennek látszó emberképet és az azt meghatározó univerzumelképzelést. Fel sem vetette, hanem elutasította a régi világ restaurációját.

A tiszta nevelés metaforájával együtt Rousseau egy paradicsomhoz hasonló kertet is létrehozott. A a mítosz ugyancsak fontos metaforakomplexuma a kereszténységnek és természetesen az antik mitikus elképzeléseknek.

A tudásátadás történelmi formái és az iskola

A tökéletes kert nem külső szempontok alapján épült, hanem a saját törvényei mentén fejlődött ki. Rousseau vagy nem kívánt, vagy nem tudott lemondani az intézményes nevelésen kívüli tudásforrásokból bőven táplálkozó jelképről. Amivel nem mást sugall, mint hogy az ideálisan megkonstruált környezet és a támogató tanár hatékony kettőse — a tudás intézményen kívüli és a mítosz formái —, illetve az induktív és a deduktív ismeretszerzés együttese teszik lehetővé a civilizált polgárrá nevelődést.

A bizonyítás tana A bizonyítás tana azoknak a tudományos nézeteknek az összessége, amelyek alapján megalkotják a tényállás megállapításánál felhasználható eszközökre és módszerekre vonatkozó büntető eljárásjogi előírásokat — a büntetőperbeli állítások igazolásának módjait meghatározó tételes jogi szabályokat —, röviden: a bizonyítási jogot. Minden kor tudományos világképe visszatükröződik a szaktudományokban így a büntető eljárásjog elméletében is és viszont, a tudományos világkép alakulására visszahat a szaktudományok minden egyes új eredménye.

Rousseau a nem intézményben megszerzett, a saját tapasztalaton nyugvó tudás fontosságát hangsúlyozta. De a kertet, amelyből Emil ismeretei származnak, emberkéz alkotta, s akár intézménynek is tekinthető: olyan iskolának, amelyben nem tekintélyérvek, hanem saját tapasztalatok növesztik a kertlakó tudását. Az emberkép ugyancsak változatos, ráadásul rendszerint eltérő módon mint a világkép első formája meg benne a férfit, a nőt, a gyermeket, s e megítélést még a társadalmi helyzet is befolyásolta.

K. Horváth Zsolt: Jelenetek a bábok életéből: a Mazsola és Tádé világképe

A világról szóló nézetek, a társadalomról referáló elképzelések és az antropológiai szempontok kitapinthatóak azokban a műveltségképekben, amelyeket a civilizációk önmagukról hoztak létre. A műveltségkép átörökítése egyrészt intézményekben, másrészt intézményekkel kevésbé szabályozott módon pl. Az intézmények között a nevelés-oktatás színterei is megjelentek, hiszen a nevelési módszerek, pedagógiák által kialakított iskoláztatás a leghatékonyabb ismeretátadásnak tűnt.