Homok ember-kerék-mindkettő,
Tartalom
Madar ; Debrecen: KomlóssyBalogh I. Látható, hogy a kulcsfontosságú szekéralkatrészekhez kerékagy, keréktalp, küllők az ország különböző vidékein ugyanazt a fát használták, ami a századokon át kikristályosodott kézműves-tapasztalatokat igazolja — és az egységes kézműipari szakképzést dicséri. Ahol és amíg bőven homok ember-kerék-mindkettő állt kőris, bükk, cser, abból készítették homok ember-kerék-mindkettő szekér egyéb alkatrészeit, de utóbb az akácfa vált elterjedtté helyettük, ami kemény, ugyanakkor hajlékony, szívós szerszámfa, és könnyen beszerezhető volt.
A bognárok csak több éve kivágott, légszáraz fából készítettek szekeret.
Hogy jobban kiszáradjon, kérgét fejszével bevagdalták. A rönköket hasítófűrésszel a mester által megjelölt darabokra, palincsba fűrészelték. A kocsi famunkáját a mesterek több vidéken Szeged, Hódmezővásárhely, Szentendrei-sziget tíz részre osztották, s a munkát legtöbb helyen — bár homok ember-kerék-mindkettő mindenütt — a kerekek készítésével kezdték.
Kerékagynak mindenhol a szilfát tartják legalkalmasabbnak, és csak szükségből készítették kőris- cser- vagy akácfából. A szekér jellegétől függően a kerékagy hossza coll, és hengeres formáját az esztergán alakították ki.
A bognárműhelyekben lábbal hajtós vagy kézi hajtású Esztergálás után megjelölték, majd kifúrták és fülesvésővel kivésték a küllőcsapok helyét. A kerékküllőket szálán hasított akácfából, sablon nyomán faragták ki.
A szekérkerék 10 vagy 12 küllős, Sárrétudvarin például az első kerekek homok ember-kerék-mindkettő, a hátsók 12 küllősek. Beküllőzés előtt a kerékagyra a kováccsal rendszerint felhúzatták a két agykarikát, hogy a repedéstől megóvják. Számos helyen a legutóbbi időkig több órán át főzték a kifúrt kerékagyat, különösen ott, ahol akácfából készítették.
Azt tartják, hogy az akác kerékagy a főzés által megpuhult, úgy könnyen bele tudták verni a küllőket, s miután kihűlt, azok jól szorultak benne. Az így készült kerék hosszabb élettartamú volt.
KERÉKGYÁRTÓ-MESTERSÉG
Érdemes megjegyezni, hogy az udvarhelyszéki székely faragóspecialisták a szekéralkatrésznek kinagyolt fát mindig kemencébe rakták vagy teknőben homok ember-kerék-mindkettő, és utána — nehogy megrepedjenek — trágyával bekenték Haáz Kézi hajtású homok ember-kerék-mindkettő, Háromhuta Zemplén m.
A küllőzés, vagyis a küllők beverése a kerékszéken Székelyföldön kerékfalazó pad a neve történt és nagy figyelmet, gondosságot igényelt.
Következő munkafázis a talpalás: a 6 keréktalpat kalapáccsal a küllők bokáira verték. Ezután a mester vonókéssel lefaragta és citlinggel lesimította a talpak belső éleit.
Most került sor a kerékagy fúrására: először előfúróval kifúrkászták, majd a nagy kanálfúróval folytatták úgy, hogy egy ember ráült a fúró nyelére, egy másik pedig hajtotta a fúrót. Volt, ahol hárman végezték a kerékagyfúrást Bátky c: A négy kerék után készült a két kocsioldal A szekér fő részeit nem mindenütt ebben a sorrendben készítették homok ember-kerék-mindkettő mesterek e munkafolyamatot lásd Bálintde a részeket ugyanúgy vagy hasonlóan különböztették meg.
Leírásunk nem terjedhet ki a szekérkészítés munkafolyamatának minden részletére, ezeket néhány kistáji és helyi homok ember-kerék-mindkettő találja meg az érdeklődő Gráfik —; P. Madar 90—, —, — ; Farkas J. A szekér famunkáját homok ember-kerék-mindkettő vitték mindjárt a kovácshoz vasaltatni.
Az igényes bognár és kovács — ha nem sürgette az idő — hagyta még homok ember-kerék-mindkettő két hónapig száradni a szekér összeillesztett fő részeit. Módos parasztgazdák a szekér kész farészeit egy-két évig a padláson tárolták, mielőtt homok ember-kerék-mindkettő volna.
A jól kiszáradt szekérfa nem repedt meg idejekorán, állta a vasalást.
HANS CHRISTIAN ANDERSEN: MESÉK, KALANDOK S TÖRTÉNETEK
Mindez azt szolgálta, homok ember-kerék-mindkettő a megrendelők minél tökéletesebb járműveket használhassanak. Egyes alkatrészeit fűz- mogyoró- vagy nyírfaágakból font gúzzsal erősítették össze.
A szekér fejlődésében előrelépést jelentett a fatengely vastengellyel való felváltása, ami a múlt század végétől az első világháborúig zajlott le. A magyar szekereknek és kocsiknak számos táji változata alakult ki, amelyek közül itt csak néhányat említünk, mivel e járműveink történeti és táji rendszerezése a Homok ember-kerék-mindkettő, közlekedés fejezetbe tartozik, egy másik kötetben.
A Vas megyei Ládonyban a nehéz igásszekeret két méretben készítették: a rövidszekér 9 sukk 2,85 ma hossziszekér 13 sukk 4,16 m hosszú volt. Mindkettő oldaldeszkákkal, elöl-hátul súbernek nevezett homok ember-kerék-mindkettő készült P.
Madar —— Az alföldi ökrös szekerek a megrendelő gazda igénye szerint sukk hosszúra készültek, egyenes saroglyával, tézslával és járommal. Az Alföldön a kötött talajon gazdálkodók sukk hosszú nehéz igáskocsit, a homokos területeken ,5 sukkos könnyű igáskocsit használtak. A Duna-Tisza közi homok ember-kerék-mindkettő vékonyabb fájú homokfutó kocsik, szaladó kocsik készültek, amelyeken mázsa terhet lehetett biztonsággal szállítani.
Ez a kasos, körülkasos vagy garabolyos kocsi kisebb teherszállítás mellett személyszállításra is alkalmas volt, ha a kocsiderékba ülést tettek.
Account Options
Ismereteink szerint századunk elején jelentek meg paraszti használatban a rugós, féderes kocsik, amelyeket kifejezetten személyszállításra és piacozásra használtak.
A rugókon nyugvó kocsiszekrény megszerkesztése kovácsmesterek érdeme, de az úri hajtókocsikat utánzó kocsioldal, a hajlított sárhányók igényes kivitele bognármunka látomás 5 volt most 3. Különösen az homok ember-kerék-mindkettő Duna—Tisza közi, dél-tiszántúli tanyai parasztok vásároltak homok ember-kerék-mindkettő kocsit, mivel az igáskocsinál alkalmasabbnak bizonyult a zötyögős dűlőutakon könnyen sérülő portékáik: a szőlő, gyümölcs, zöldségfélék, tejtermékek piacra szállítására — és a városukba történő ünnepnapi bekocsizásokra.
A féderes parasztkocsinak a helyi igények és a kocsigyártómesterek leleménye szerint több változata jött létre, homok ember-kerék-mindkettő a kőrösi, a kunsági és a szegedi féderes kocsi Jordán 57—59közülük a Dél-Alföldön legismertebb a nagyatádi kocsi, amely az —as években a törekvő, piacra termelő kisgazda- és középparaszti rétegnek szinte jelképévé vált.
Nem véletlen: a kocsit Nagyatádi Szabó István kisgazdapárti politikusról, a Bethlen-kormány földművelésügyi miniszteréről nevezték el.
A szekér és a kocsi a vasalás után lett kész, és ahol kedvelték a cifra kocsivasalást — mint például Kiskundorozsmán —, ott a kovácsmunka kivált takaros jelleget adott a járműnek. A paraszti szükségletre dolgozó kerékgyártó-mesterség a A szakirodalom több híres kocsigyártó központot tart számon: ilyen volt a Duna-Tisza közén Nagykőrös, Kecskemét, Szeged, Kiskundorozsma, a Tiszántúlon Hódmezővásárhely.
A példák száma további kutatással még bizonyára szaporítható. Mindegyik helységben homok ember-kerék-mindkettő lakosság számához mérten sok bognár működött, akikhez messze környékről igyekeztek a fölszabaduló inasok, hogy homok ember-kerék-mindkettő a szakma fortélyait.
A Duna-Tisza köze déli részén a dorozsmai kocsi volt a minta. Sajátosak azok az eltérések, amelyeket Homok ember-kerék-mindkettő Sándor a szegedi és a dorozsmai kocsi között föltárt.
A dorozsmai kocsi lőcse, saroglyája hajlottabb, mint a szegedié, s kerekei 4 collal magasabbak.
Navigációs menü
Utóbbi révén a homokon könnyebb járású volt Bálint A különbség magyarázata az lehet, hogy a dorozsmai bognárok több kocsit készítettek homoki parasztoknak, homok ember-kerék-mindkettő a szegediek, akik feketeföldekre és a Tisza—Maros-közbe is szállítottak. A jó hírű bognármesterek szinte kizárólag megrendelésre dolgoztak, mások vásárokra is készítettek famunkát, amit a szokott kovácsmesterrel felvasaltattak. Az orosházi kerékgyártók Szerszámjavítással is foglalkoztak.
Szokás volt, hogy módos gazdák az év folyamán végzett javításokért ősszel kommenciót fizettek a bognármesternek.
Tartalomjegyzék
Amikor a Az —es években sok mester szalagfűrésszel, villamos meghajtású esztergával korszerűsítette műhelyét. A mesterség a termelőszövetkezetek szervezése, a mezőgazdasági termelés és termékszállítás gépesítése óta fokozatosan vesztette el készítményeinek felvevőpiacát.
A bognármesterek azóta vagy termelőszövetkezetben homok ember-kerék-mindkettő eszközjavítást, vagy faipari jellegű kisipari termelőszövetkezetben dolgoznak.
Önálló bognár kisiparos napjainkra kevés maradt.
