Tapintás a látáshoz
Tartalom
A kommunikáció és az érzékelés Az élő rendszerek közös jellemzője, hogy kommunikáció révén keresztül kapcsolódnak a környezetükhöz.
Az élő szervezet kommunikációs jellemzője, hogy rendelkezik bemenettel, műveletekre pl. Tapasztalatainkat érzékszerveink működése révén szerezzük.
A kommunikáció az érzékelésen alapszik. A külvilág folytonos változásainak csupán egy részét vagyunk képesek rajtuk keresztül közvetlenül megragadni.
Működési körük más élőlények érzékszerveihez hasonlóan behatárolt. E létfontosságú szervek funkciói a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés, a tapintás, valamint az egyensúlyérzés. Valamennyi érzékszervünkben közös, hogy az általuk megragadott információt azonos formában, vagyis idegingerületként kódolva, az érzőidegen át juttatja el az agyba.
A látás esetében az első jelfeldolgozó egység a szem. Az érzékszervek tulajdonsága, állapota és működése lényegesen befolyásolja tapintás a látáshoz kommunikáció működését.
Azok szerveink, amelyek közeli jelenségeket, tárgyakat érzékelik a tapintás, az ízlelés szerveia közvetlen kontakt érzékelők körébe tartozik, míg a nem közvetlen, távolsági érzékelőket is fül, szem, és idetartozik a szaglószervünk is telereceptornak nevezzük.
Az élőlények érzékszervei eltérő tulajdonságúak és fejlettségűek.
Az ember életében a látás és a hallás szervei játszanak kiemelkedő szerepet, nem véletlen, hogy számára a vizuális és az akusztikus jelek a legfontosabbak, ezek felfogására és közlésére a legalkalmasabb. Az tapintás a látáshoz felsorolás mutatja, hogy egyes érzékszerveinkre milyen küszöbérték elegendő, hogy ingerületet váltson ki.
Látás: Gyertyaláng 50 km-ről, sötét, tiszta éjszakában Hallás: Karóra ketyegése 6 m-ről csendes körülmények között Ízlelés: Egy teáskanál cukor 9 liter vízben Szaglás: Egy csepp parfüm 6 szobányi levegőben Tapintás: Egy légy szárnya 1 cm magasságból az arcra tapintás a látáshoz.
