Figuratív látomás mi ez. Lajta Gábor: A figuratív kép

Irodalmi látomások a könyvborítókon - licittravel.hu

A referencia-illúzió a mai magyar prózában "mintha"-változatok I. Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényét például összegző zárásként a következőképpen ajánlja az olvasó figyelmébe a trilógia első kötetének fülszövege: "Az elbeszélésnek ez a csomópontról csomópontra haladó mozgása vetíti ki aztán a rekonstruáló képzeletbe a történetek szövegen túli valósággá összeálló szövevényét, mely így gyakorlatilag és elvileg egyaránt kimeríthetetlen, és ezért képes egy semmiből megteremtett, társadalmilag és történelmileg mégis szigorúan meghatározott, az általunk ismert vagy ismerhető reáliáknak akkurátusan megfelelő, szövegen túli világot alkotni.

Ahogy ez létrejön, az ennek a figuratív látomás mi ez a legnagyobb titka és egyben világirodalmi teljesítménye. A Párhuzamos történetekkel létrejött az a mű, amely komolyan veszi és megválaszolja a realizmus felbomlása, a századelő újító kísérletei és a noveau roman által felvetett kérdéseket, ugyanakkor visszaadja az olvasás gyönyörét, és kiállja az összehasonlítást a tizenkilencedik századi realizmus legnagyobb műveivel. A fülszöveg szerint a szóban forgó írásmód radikálisan megújulva tér vissza: Nádas regényében saját radikális megkérdőjeleződéseinek tanulságait maradéktalanul beépítve alkotta újra magát a realizmus.

A realizmus mibenlétéről szóló kritikai beszéd logikája pedig szorosan illeszkedik ehhez a tömören elmondott irodalom- történethez: szintén magába építi saját megkérdőjeleződésének tanulságait. A realizmus ebben a megközelítésben éppen ezért immár nem a valóság pontos leképezését, a már korábban is létező, eleve adott valóság nyelvi utolérését jelenti, hanem olyan elbeszélésmódot, amely a semmiből nyelvileg létrehozott történeteket képes olyan módon megalkotni és felkínálni az olvasó rekonstruáló képzelete számára, hogy az ekként létrejövő szövegen túli világ utólag egybeessen az ismerős reáliákkal, a valóságról forgalomban lévő ismert vagy ismerhető képzetekkel.

A realizmus tehát elsősorban nem a myopia akut látással szó valóság-vonatkozásában, hanem különböző diszkurzív formációk egymásnak megfelelő, összeillő, egybevágó voltában áll. Miután a konkrét valóság-vonatkozások immár végképp eltűntek, kirohadtak a művekből, a szövegek örömteli és engedelmes kiszolgáltatottjaivá váltak egy aktualizáló olvasásmódnak, s ezáltal, a fokozott olvasói aktivitás révén, olyan szövegen túli világokat teremthetnek meg, amelyek - a feltételezhető szerzői szándéktól és a konkrét utalásoktól nyilvánvaló módon szinte teljesen függetlenül - utólag maradéktalanul egybeeshetnek az ismert, az olvasással egykorú reáliákkal, teret és tárgyat kínálva ezzel az állandónak tűnő alapkérdések meg-megújuló feltételéhez.

Miféle valóság-utalások azonban azok, amelyek pontosak, ugyanakkor ennyire tág keretek között értelmezhetőek?

Szürrealizmus

Milyen nyelvi történések teszik lehetővé, hogy az olvasó ugyanazon utalásokat teljesen eltérő történeti idejű reáliákra is vonatkoztassa? Melyek azok a retorikai műveletek, amelyek képesek a referencia ennyire radikális, még a múló idő hatalmát is kijátszani figuratív látomás mi ez, konkrét tárgyi tartalmában azonban mégis folyton változó illúzióját felkelteni?

Miféle diszkurzív konstrukció az, amely ennyiféle s egymástól ennyire különböző egyéb diszkurzív konstrukcióval vághat egybe? Nos, mivel úgy látszik, hogy az újabb irodalomelméleti megfontolások értelmében figuratív látomás mi ez, mert a valósággal való minden kapcsolatot nélkülöző fikció nyilvánvalóan nem létezhet, a tényfeltáró szövegek pedig sohasem lehetnek teljesen mentesek a fikciótól a fikcionális [fictional] ill.

Az ezen összjáték tulajdonképpeni terepéül szolgáló a valósból válogató, a kiválogatott elemeket egymással kombináló, s ezáltal az imagináriust is határozott körvonalakkal megjelenítő fikcióképzési aktusok  egyik teljesítménye éppen az, hogy a nyelv rámutató funkcióját a figuráció feladatává teszik: az irodalmi szöveg - mi mást is tehetne: - a szóképek és alakzatok által hozza létre a referencia önmagát mindig leleplező illúzióját.

A figuratív nyelv "analógiaként megengedi és szabályozza a dolgok elgondolhatóságát, ám jelként saját referenciáinak nyelvi átültethetetlenségét jelöli". És elsősorban épp ezáltal alkotja meg a mintha  azon helyzetét, amely az irodalmi szövegek olvasásának elengedhetetlen előfeltétele. Az irodalmi szövegben ábrázolt világ, saját ontológiai státusát illetően, azáltal képes létrehozni a mintha létfontosságú szituációját, hogy maga az ábrázolás mindig radikálisan kétarcú: rámutató és figuratív vonatkozással egyaránt ellátható.

Dürrenmattnak Az öreg hölgy látogatása Figuratív látomás mi ez Strehler-féle előadásáról írt bírálata  jó példa arra, milyen ingatag is e két elem bonyolult, mert egyáltalán nem békés egyensúlya - s arra is, hogy a rámutató funkció "realista" túlhangsúlyozása, meglepő módon, épp a realizmus céljait veszélyeztetheti.

Irodalmi látomások. Csernus Tibor párizsi könyvillusztrációi (1965-1980)

Úgy tűnik, az irodalmi szövegek referenciális vonatkoztatási mezeje épp emiatt: a megjelenítés radikális kétarcúsága miatt változhat meg. Hogyan jön létre ez a létfontosságú, s a mindenkori értelmezést oly termékenyen meghatározó kétarcúság? Az irodalom a semmiből, nyelvi eszközök segítségével valóságot teremt. Figuratív látomás mi ez azok a retorikai elemek, amelyek képesek elhitetni, hogy mégsem ez történt, hanem a már előzőleg is létező, eleve adott empirikus valóság utolérése, eltalálása, mimézise?

S melyek azok a retorikai elemek, amelyek miatt ezt mégsem hisszük el teljesen, csak úgy teszünk, mintha? Hozzon is ajándékot, ne is: a továbbiakban - eredeti kérdéseimet némiképp pontosítva és leszűkítve, de elsősorban mégis mottóim útmutatásait követve - arra teszek kísérletet, hogy megvizsgáljam: milyen retorikai stratégiákkal tesz eleget e radikálisan kettős denotatív és figuratív követelésnek a mai magyar próza néhány egyaránt kitüntetett fontosságú, ám egymással általában nem rokonított, figuratív látomás mi ez, gyakorta ellentétes poétikájúként tárgyalt szövege.

A tüzetes részben Garaczi László: Pompásan buszozunk! figuratív látomás mi ez

Irodalmi látomások a könyvborítókon

Hazai Attila: A pulóver, Tar Sándor: Nóra jön és Oravecz Imre: Ondrok gödre című szövegéről, e szövegek néhány jellemző részletéről, meghatározó jelentőségű mert másutt is felbukkanó retorikai műveletéről lesz szó. Garaczi, Kukorelly, Németh a. Pompásan buszozunk! Így kezdődik a nap, vérrel és takonnyal, tanítónéni, kéremszépen. A trikómon két kifakult transzvesztita: ťBoys are pretty in New York City.

Ť Felteszek egy teát, a konyhából anarchista szekértáborra látok, a szobából maoista törökökre. Fátyolos napfény, csupasz ágak, kora tavasz, ez lesz, Klári néni. Pattanásig feszülnek a rügyek.

Kis Grófo - #LÁVKÓMA (official music video)

Kiderült, hogy egy oltári nagy baromság volt az egész. Minek tetszett elválni, inkább kémnek tetszett volna lenni, jobban figuratív látomás mi ez a Klári néni, ha kém. Ma már össze se házasodunk, hogy ne kelljen elválni. A visszataszító lealjasodás végfoka. Ma kellene születni a Klári néninek.

Borotválkoztam, kidobom a taknyos trikót a szennyesbe, gyógyteát fogok inni. Chilis tea, Amszterdamban vettem, ahol a figuratív látomás mi ez homlokából kampó áll ki, mert csak ablakon át figuratív látomás mi ez költözni. A trilógia második részéből, a Pompásan buszozunk! Első látásra Figuratív látomás mi ez Miki szavait bízvást érthetjük hiteles beszámolóként: a ’es évek derekán így ébredt fel az ösztöndíjas magyar író Berlinben, egy kora tavaszi reggelen.

Móricz és Nádas kontextusában olvasva, meglepő módon, azt tapasztaljuk, hogy ez a szöveg egyáltalán nem üres:  valóság-vonatkozásokkal és gondolati tartalmakkal egyaránt erősen telített. Berlin, alkohol, altató, másnaposság, véres takony, kifakult póló, transzvesztiták, anarchisták, maoisták, kommunisták, KISZ-esek, úttörők, borotválkozás, chilis tea: csupa olyan reália, amelyet az olvasó is ismer vagy ismerhet.

A New Yorkig és Amszterdamig elérő berlini tavasz olyan terep, ahol találkoznak az erősen testközeli mozzanatok, és azok az általuk keretezettek, amelyeket általában politikaiaknak nevezünk. A valóságelemek kiválogatását illetve kombinációját jól érthető imagináció vezérli: a cél nyilván az egyén és a kisközösségi illetve totalitárius politikai alakulatok bonyolult együttállásának megjelenítése a szabadság és újjászületés terében és idejében. Ezen az összetett referencialitáson nehezen lehet figuratív fogást találni: a szöveg mindvégig szinte áttetszően, a szóképeket és alakzatokat kerülve fogalmaz.

figuratív látomás mi ez A házak homloka az egyetlen nyilvánvalóan metaforikus mozzanat, de ez sem megkérdőjelezi, hanem inkább megerősíti a létrejött referenciális rendszert: az épület antropomorfizálásával még szorosabbra húzza a testi és a politikai közötti szálakat.

A mintha állapotának előidézésében jóval nagyobb szerepe van a rendkívül összetett beszédhelyzetnek. A fikció szerint az idézett szövegrész ugyanis úgy jön létre, hogy a narrátor beszámol Lemúr Miki azon ki nem mondott, gyermekkori gondolatairól, amelyekkel az magában mégiscsak megválaszolt Figuratív látomás mi ez néninek, az annak idején nyíltan feltett, a gyerekek jövőről alkotott képét firtató kérdésre. Ebben az esetben a bonyolult, a magyar nyelvben konkrét igealakokkal megjeleníthetetlen időviszonyok jövő a múltban - múlt a jövőben mintha a referencialitás és a nyelviség kiazmusát is színrevinnék.

Ami figuratív látomás mi ez e szövegben elsősorban mégiscsak a véres takony motívumának teljesítménye.

A véres takony nem csupán véres takony, nem is csupán a szerkezeti elemek közötti metonimikus átvezető elem először a mosdókagyló helyett a feliratos trikóra csapódik, majd - a politikai jellegű felsorolás után - arra ráragadva a szennyesben landolIndiai kilátás együttálló, mégis különnemű voltában, metaforikusan, a maga teljes összetettségében magában hordozza a szövegrész egészét tematikusan irányító metonimikus: kiürítés-kiürülés-elválás-elköltözés-problematikát is Miklós Berlinben van, a transzvesztiták kifakultak, a kommunistákat elkergették, a KISZ feloszlott, az úttörők figuratív látomás mi ez, Klári néni elvált, ma már össze se házasodunk, a trikót kidobják, az amszterdamiak az ablakon át költöznek.

A véres takony motívuma közvetlenül, saját állagában viszi fakult színre alakra, szövegre nem csupán saját empirikus referenciáit, de egyén és politika, együtt és külön - és ezáltal rámutatás és szókép, denotáció és figura - kiazmusait is. Ne tévesszen meg az empirikus referens figyelemelterelően undorító, abjekt volta: nyilvánvaló, hogy mindez ráadásul intertextuális utalás is, idézet Sziveri János kultikus jelentőségű, agyoncitált, Adyt parafrazáló verséből, a Próféciákból.

És bár kétségtelen, hogy az idézett szöveg valóban a referálandó valóságnak is része,  a véres takony központi jelentőségű, a mintha kiazmusait összegzően megtestesítő motívumának elsődleges teljesítménye mégiscsak az, hogy újratagolja a vonatkoztatási mezőket, referencia-terepeket: eldönthetetlenné teszi, hogy az olvasónak szövegszerű empirikus tapasztalait, vagy a világszerű irodalmi szövegekről rendelkezésére álló ismereteit kell-e interpretáció közben elsősorban aktiválnia.

Figuratív látomás mi ez hiszem, a mintha ezen stratégiájával: nyilvánvaló kiazmus-metaforákkal operáló művek korpuszát nevezték az előttünk járó értelmezők szövegirodalomnak.

• Szürrealizmus – Wikipédia
• Látogatói információk A kiállítás Csernus Tibor festői életművének egy eddig kevésbé ismert szeletére hívja fel a figyelmet: a könyvillusztrációkból először láthat átfogó válogatást a hazai közönség.
• A 7. látomás az

Aminek - láthattuk - még az ellenkezője sem igaz. TündérVölgy: fitogtatott figuráció "Belesüllyed a valóságba. Napon, csukott szemmel. Hogy a mondatai ne volnának olyan helyzetben, hogy a valóságról szóljanak, ebbe nem ment volna bele. Én belemegyek. Rávettem arra, hogy írja le a háborús élményeit, pár alkalommal csinálta is, mint egy kisiskolás, és jóformán az adatokon alig jutott túl.

Először is beszerzett a hivatalból fél csomag á-négyes papírt, és akkor az jött, hogy székesfehérvári harmadik gyalogezred, első zászlóalj, első század satöbbi.

Az Art Informel művészei új alkotási módot kerestek. Elvetették a geometriai és figuratív alakzatokat, és új művészi nyelvet hoztak létre. Improvizáció útján formákat és módszereket találtak fel. Jellemző munkáikra a szabad ecsetkezelés és a vastag festékréteg.

Figuratív látomás mi ez a töltőtoll kupakját. A töltőtolla megvan, nem működik, elromlott benne a tintaszivattyú. Próbálom megszívni a tintát, először is nem szívja be, aztán csöpög, sőt folyik.

Az öngyújtója sincs park szemvizsgálat. Alig bizonytalankodó betűk, látszik a betűin, hogy halálpontosan tudta, mi van, túl pontosan ahhoz, hogy leírja.

Kukorelly Endre: TündérVölgy című önéletrajzi regényének középső,  V. Ez a bejárat csak neked című fejezete számos ponton konkrétan tematizálja a mintha bennünket foglalkoztató problematikáját. A kérdés kifejtése két figurában ölt testet s ennyiben ők is kiazmus-mataforák figuratív látomás mi ez a fiúéban, a folyamatosan író és beszélő narrátoréban illetve a nem író és nem beszélő apa alakjában. Ez az együttállás a regény egészének is fontos szervezőelve: a fiú narrátori tevékenysége jórészt az apa hallgatásának megfejtésében, kifejtésében áll.

Az apa hallgatása ebben a fejezetben, elsősorban az idézett bekezdésekben, szinte explicit prózapoétikai magyarázatot kap. Az apa írói hallgatásának elsődleges oka a túlzott valóságismeret, a megörökítendő és közlendő múltbeli eseménysor 2 a távollátás vagy a rövidlátás megértése és pontos emlékezete.

Pontosabban: az apa azért nem képes a tulajdonképpeni feladat végrehajtására "arra, hogy írja le a háborús élményeit"mert túl pontos ismeretei nem, vagy csak alig engedik túljutni az adatokon.

Adat és élmény: úgy tűnik, referencia és figuráció világos ellentéte nem csupán a két figurát helyezi el a poétikai térben, de egyiküket belsőleg is feltagolja - s ezáltal hallgatásra kényszeríti. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy mindez elsősorban a nem író apa írásának betűiből, a betűk alakjából olvasható le: az apa nyugszékbe telepedését a narrátor nyitányként a valóságba történő belesüllyedésként metaforizálja, az idézet utolsó mondata pedig, az íráskép interpretációjával, ennek határozott argumentumaként szolgál.

• Lajta Gábor: A figuratív kép Akadémiai székfoglaló előadás —
• Hogyan kell kezelni a látást

Az apa hisz abban, hogy mondatai a valóságról szólhatnak, de az e hit alapjául szolgáló pontos valóságismeretet alakjukkal pontosan jelölő betűk lehetetlenné teszik ezen mondatok lérejöttét.

Valóságot jelölő mondatok nincsenek, képtelenek létrejönni. Ez a töltőtoll metonimikus értelemben: ez a poétika már annak idején sem termelt semmit.

Látomás szó jelentése

Ma pedig már egyáltalán nem is működik. Általa írást nem lehet létrehozni. A valóságteremtés három klasszikus útja tények rögzítése, hatások kifejtése, körülmények kitalálása   közül az első immár bizonyosan nem képes szöveget termelni.

Ha a valós túlságosan teret nyer az imaginatív rovására, nem képződik olvasmány. A narrátor éppen ezért másféle referencia-illúzió felkeltésének szemmasszázs a látáshoz stratégiájával próbálkozik. Fölteszi a kalapját, megnézi magát a tükörben, remekül áll neki, tényleg szép férfi, és igen jó. Az állítás meg sem próbálja bizonyítani saját helytálló voltát, mintegy saját maga és az olvasó olvasásmódjának befolyásolása által kíván érvényt szerezni magának.

Ez figuratív látomás mi ez út: léteznek olyan szövegek, amelyek állításait egész egyszerűen a narráció módja, vagy a narrátor figurája miatt fogadjuk el olyanokként, mint amelyek "mintha" a valóságot közvetítenék. Ez a narrátor azonban, a kiindulásképpen idézett bekezdéseket megelőző részben, látványosan felszámolja ezt az épp általa felvetett lehetőséget. Hogy legyen ez-az. Az van, amit leírok. Kihúzom, már nincs is.